Egy álomba ébredtem ma
A statikusság hidegségébe, és földre rakom hideg lábaimat
Mindent elfelejtettem a tegnapból
Emlékezve, hogy úgy teszek, mintha nem lennék többé már
Egy kis ízlelés az álszentségből
És elhagyatva vagyok a hiba virrasztásában, túl lassú reagálni
Azt gondoltam, olyan közel vagy hozzám
De még mindig olyan messzi vagy, és nem tudlak visszahozni
Ez igaz: így érzek
Az arcod tette az ígéretet
A hangod színe
Festette az emlékeimet
Még ha te nem is vagy velem
Én veled vagyok
(Te), mostmár látom , mindent benn tartva
(Te), mostmár látom, mégha csukva is van a szemem
Megütlek, és visszaütsz
A földre esünk, a hátralévő napok csendben állnak
Szép vonal a kettő közt
Amikor a dolgot elromlanak, azt színlelem, hogy a múlt nem valós
Most ennek az emléknek a csapdájába estem
És elhagyatva vagyok a hiba virrasztásában, túl lassú reagálni
Azt gondoltam, olyan közel vagy hozzám
De még mindig olyan messzi vagy, és nem tudlak visszahozni
Nem
Nem számít milyen messzire jutottunk
Nem tudom kivárni, hogy láthassam a holnapot
Veled
